Szántóföldi termesztésről általában

         Hazánk mezőgazdasági területének 81%-a szántóterület, melynek 97 %- át hasznosítják és nagyobb részt gabonaféléket termelnek rajta.

Békés megye általánosságban véve az ország éléstára. Termőtalaja jó minőségű. Itt termelik a megyék között a legtöbb kukoricát, búzát és árpát is.

A szántóföldi növénytermesztés tekintetében a kukorica, és a búza játssza a legfontosabb szerepet. A szántóföldön megtermelt alapanyagokat az alábbi ágazatok dolgozzák fel:

1. Élelmiszer-előállítás

2. Takarmány-előállítás

3. Ipari felhasználás

4. Kozmetika, szépségápolás

5. Egészségügy, gyógyszer alapanyag előállítás

6. Biomassza – energia előállítás

     A szántóföldi növények szántóföldeken termesztett haszonnövények. Ezeket a növényeket ugyanabban az évben vetik és takarítják be.

Szántóföldi növények típusai:

- gabonák, mint a búza, a kukorica, a rizs stb., amelyek keményítőben gazdagok;

- olajnövények, mint a repce, a napraforgó, a szója stb., amelyek olajban gazdagok;

- nagy fehérje tartalmú növények, mint a borsó, a bab, a lencse stb., amelyek fehérjében gazdagok.

A különböző növényeknek eltérő életciklusaik vannak. Ettől a ciklustól, és a gazdaság területi elhelyezkedésétől függően változik a vetési és a betakarítási idő.

     A gabonafélék jelentősége világszerte nagy, mivel fontos helyet töltenek be az emberiség élelmezésében, mint kenyérgabonák és az állatok takarmányozásában, mint takarmánygabonák. A gabonaféléket jelentőségüknek megfelelően az egész világon nagy területen termesztik. Hazánkban is a gabonafélék foglalják el termőterületünk nagyobb részét, vetésterületünk több, mint 60 %- án termesztünk gabonaféléket. Méhkerék szántóföldjein is a gazdák nagyobb arányban termesztenek gabonaféléket, főleg búzát és kukoricát, és csak másodsorban napraforgót és repcét.

Talaj előkészítés

         A talaj- előkészítés, művelés különböző műveletek sorozata. Az alapvető műveleteket a következőképpen csoportosíthatjuk: forgatás, lazítás, porhanyítás, keverés, tömörítés, felszínalakítás, az élő növényzet gyökereinek elvágása. Ezekhez az alapvető műveletekhez meghatározott eszközökre van szükség.

         A gazdák felszántják a talajt, mielőtt elvetik a magokat, eke segítségével beforgatják az aratás/ betakarítás során elpergett gabonaszemeket és növény maradványokat a földbe. Ezt követi a trágyázás. Sokféle trágya van, de mind olyan tápanyagokkal látja el a növényeket, amelyekre szükségük van:

- Gyártott műtrágyák: Ezek a gyárakban készített műtrágyák. Van, amelyiket a vegyészek úgy állítják elő, hogy a levegőből kivonják a nitrogént, majd úgy alakítják át, hogy a gazdák szétszórhassák a földön. A foszfor és a kálium természetes formában van jelen a kőzetekben, ezért bányásszák.

- Szerves trágyák: A betakarítás után a táblán  hagyott növényrészek alkotják a szerves trágyát. A  szalmát a talajba forgatják, ami ott lebomlik. Néhány  növényt csak azért termesztenek, hogy  trágyát készítsenek belőle. Ezeket sosem aratják  le.  Ezt a folyamatot ősszel hajtják végre, az aratási  időszak  után. A táblán hagyott növények mellett az  állatok  trágyáit is a talajba forgatják, pl. a  tehéntrágyát és a  híg  sertéstrágyát.

- Növények, amelyek tápanyagokkal gazdagítják a talajt: Az olyan növények, mint a borsó, a lóhere vagy a lucerna, sajátos kapcsolatban állnak a gyökereiken élő baktériumokkal. Ezek a baktériumok megkötik a levegőben lévő nitrogént. A növény vízzel és tápanyaggal látja el a baktériumot, míg a baktérium nitrogént biztosít a növény számára. Ezeknek a növényeknek nincs szükségük trágyára a fejlődéshez. Emellett természetes módon termelik a nitrogént az utánuk következő növények számára.

A műtrágya serkenti a növény egészséges fejlődését. De a túl sok trágyától a növények túl gyorsan nőhetnek, és ez érzékenyebbé teszi őket a betegségekkel szemben. Ráadásul a növények nem tudják felvenni az összes trágyát azonnal a kiszórás után, így legjobb időszakosan táplálni őket. Ha több nitrogént kap egy növény, mint amire szüksége van, a felesleges nitrogént az eső bemoshatja a talajvízbe. Fontos, hogy ne használjunk túlzott mennyiségű trágyát a földünkön, mivel az ronthatja a víz minőségét.

Vetés

     Minden évben el kell dönteni, hogy milyen növényt szeretne termeszteni a gazda a következő évben és hogy mit hova vessen. Követendő szabály, hogy adott termőföld területen váltogassuk a növényeket, azaz két egymást követő évben ugyanazt a növényt ugyanabba a táblába ne vessük, mivel ez betegségekhez és a gyomok megjelenéséhez vezethet.  Mindezek mellett a gazdanák ki kell választania azokat a növényeket, amelyek termesztése a legmegfelelőbb, figyelembe véve a talaj tulajdonságait, az éghajlati viszonyokat és piaci igényeket, árakat.

Megkülönböztetünk tavaszi és őszi vetésű növényeket.

- A tavaszi vetésűekre jellemző, hogy  melegre  van szükségük, így tavasszal vetik  el őket és nyár végén vagy ősz elején  takarítják be. Ezek a növények rövid  ciklusúak, melegre van szükségük és nagyon  érzékenyek a fagyra. Ilyen növény például a  kukorica, a napraforgó, de néhány búza- és  árpafajtát is vetnek el tavasszal és aratnak le  nyáron.

- Az őszi vetésű növényeket ősszel vetik és  nyáron takarítják be. Életciklusuk hosszabb,  mint a tavaszi vetésűeké. Ezek a növények  ellenállóak a nagyon alacsony hőmérséklettel szemben. Ilyen növény például az őszi búza és az őszi árpa.

Növényápolás

     A növények érzékenyek a növényi kórokozókkal és az állati kártevőkkel szemben. A gazda egyik feladata, hogy ápolja növényeit és megvédje őket. Védekezni kell a rovarok, a gombák és a gyomok ellen. Például gombaölő szereket használnak a gombák okozta betegségek megelőzésére, és rovarölő szereket a rovarok ellen. Ugyanakkor elővigyázatosan kell használni ezeket a szereket. A gazdának védenie kell haszonnövényeit, de ugyanakkor be kell tartania a környezetvédelmi előírásokat. Például a rovarölő szereket tilos virágzó növényállományban alkalmazni, mivel a rovarölő szerek gyakran nem tesznek különbséget a kártékony rovarokban és a méhekben.

(A növényvédelemről bővebben a „Növényvédelem” menüpontban olvashat.)

Betakarítás

     Egy évnyi kemény munka és növényápolás után elérkezik a betakarítás ideje. Amint beérik a gabonaszem, megkezdődhet az aratás. A szemeknek elég száraznak kell lenniük ehhez. A csapadékosabb területeken az aratás után szárítósilókban szárítják ki a gabonát. Mielőtt behordják őket a silóba, egy mérőeszközzel ellenőrzik a gabona nedvesség tartalmát.