Étkezési paprika

     Az étkezési paprika friss vagy feldolgozott formában egész évben megtalálható a magyar étrendben. A tavaszi hónapokban elsősorban kedvező étrendi hatása és intenzív ízei miatt fogyasztják, március–áprilisban inkább a zöld színű, csípős vagy enyhén csípős fajtákat keresik a piacokon, majd fokozatosan a  csípősségmentes fehér fajták veszik át a döntő szerepet.  Július végétől őszig tömegében is jelentős alkotója  ételeinknek.

A paprika a Solanaceae család tagja. A Magyarországon termesztett valamennyi étkezési és fűszerpaprika-fajta a Capsicum annuum fajba tartozik.

A paprika számunkra legfontosabb alkotórésze a  C-vitamin, emellett B1-, B2 vitamin is található benne.

 

A növény felépítése

- Csíranövény:A paprika csíranövénye főgyökérből, szik alatti szárrészből, két hosszúkás sziklevélből áll. A csíranövény jellegzetesen sétapálcaszerű alakzatban kel ki, a maghéjat a földben hagyva.

- Gyökér: A bolygatatlan (pl. helyre vetett) paprika főgyökeret, azon egyenletesen oldalgyökereket fejleszt. A fiatalon megsérült főgyökér (tűzdelés, átültetés után) egyenrangú oldalgyökerek tömegét fejleszti ki, ezért az átültetett paprika gyökérzete bojtgyökérhez hasonlít. Az átültetés után az új gyökerek a főgyökér két szemközti oldalán függőleges sorban, azaz síkban fejlődnek ki. A gyökerek többsége a talajfelszín közelében, helyre vetett paprikán 10–15 cm-rel mélyebben helyezkedik el.

- Hajtásrendszer:A termesztett fajták a hajtásrendszer alapján két típusba oszthatók, eszerint folytonos növekedésűeket és csokrosakat különböztetünk meg.

Fiatalkori növekedése folyamán általában a 9–10. levél nódusz kifejlesztéséig mindkét típus elágazás nélkül növekszik, amíg az első virág- vagy bimbókezdemény meg nem jelenik és ezzel együtt két ágat nem fejleszt.

- A folytonos növekedésű fajták általában kétszer két elágazásig fürtös jellegűen növekednek, az így kialakult négy ágon pedig bogas jellegűen növekednek tovább, azaz minden újabb nóduszon egy virágot, egy tovább növő és egy tovább nem növő ágat fejlesztve.

- A csokros fajták képesek egy nóduszon egynél több virágot (csokrot) fejleszteni, és a fürtös, illetve bogas ágrendszer növekedését ezen a nóduszon leállítani. Ettől kezdve az eddig kialakult ágrendszer idősebb részei fejlesztenek újabb, rövid szártagú, tovább nem növő elágazásokat, általában többesével álló virágokkal.

- Levél:A paprika levele ép szélű, nyeles, hegyesedő, kerekded vagy nyújtott ovális alakú. A levél színe a termés színéhez igazodik, a sötétzöld termésűek levele sötétzöld, a fehér termésűeké világoszöld. Vannak új fehér fajták, melyeket a kedvezőbb ellenállást hordozó sötét levélszínre nemesítettek. A folyton növő fajták egységnyi levél- és szártömege saját tömegével megközelítően azonos tömegű termést állít elő, a csokrosoké a négyszeresét.

- Virág:A virágok kétivarúak, 5 –8 szirmúak, fehérek, tövüknél összeforrtak. A porzók száma 5 –8, színűk lila. A porzószálak tövénél mézfejtők vannak. A termő alakja és színe a terméstípusokhoz megközelítően igazodik, bibeszálban és bibében végződik. A bibeszál hossza genetikailag meghatározott. A virág önbeporzó.

- Termés:A paprikának bogyótermése van. A bogyótermés alkotórészei: termésfal (összenőtt termőlevelek), központi oszlop a magokkal, rekeszfalak (vagy erek), csésze, kocsány.

- Mag:Sima felületű, lapított vese alakú. Csírázóképességét 3–4 évig tartja meg.

 

A paprika élettana

- Fényigény:Fajta függő az optimális fény- és egyéb viszonyok.

- Hőigény:A paprika hőigénye a különböző fejlődési szakaszaitól függően 25 ± 5 (–7) ºC.

A 25 ºC- os középigény 5–7 ºC- kal emelkedik a csírázáskor. Ugyanannyival csökken, illetve célszerű csökkenteni három esetben:

a)szikleveles korban,

b)az első kötések elősegítésére,

c)a felnőtt növénynek az éjszakai levegő-hőmérsékletet.

- Vízigény:A paprika nagy vízigényű növény. Ültetéskor 10–20 mm-es vízadagot juttatunk ki a felületre, utána a meleg a legfontosabb a növények gyökeresedéséhez, ezért 10–12 napig nem kell öntözni. Ezután a külső hő- és fényviszonyok szabják meg az öntözések gyakoriságát. 20–30 mm-es vízadagokkal kezdetben heti egyszeri öntözés elegendő, később hetente kétszer kell már öntözni.

- Tápanyagigény:

1. A nitrogénnek a megkötött termések mértékének növelésében van jelentősége. Túladagolás esetén a növények nagy levelűek, méregzöld színűek, a terméseket elrúgják, a megkötött termések kicsik maradnak. Hiánya esetén a növekedés lassú vagy teljesen leáll, a levelek sárgulnak, a kötések elmaradnak vagy igen aprók, vékony húsúak lesznek. A fiatal növény palántakorban több nitrogént igényel, ültetés után a termések kötéséhez mérsékelt nitrogénellátás a kedvező. A termés kifejlesztéséhez és a további növekedéshez folyamatos, jó nitrogénellátás szükséges.

2. A foszfor: Túladagolásakor a termés–lomb arány túlzott mértékben eltolódik a termés irányába, sok, de apró bogyót hoz a növény.  Hiánya miatt gyenge a növekedés, keskenyek, szürkés- zöldek a levelek, rossz a terméskötés, a hiányosan kötött bogyókban kevés a mag, ezzel összefüggésben deformáltak a termések. A foszfor különösen fontos az ültetés időszakában, mert a gyökérképződést serkenti. Az első termések megkötéséhez a foszfor jelenléte nélkülözhetetlen.

3. A káliuma paprika növényben a legnagyobb mennyiségben található tápelem. Túladagolása azáltal okoz kárt, hogy gátolja más elemek, így a foszfor és a kalcium felvételét. Több kísérlet szerint korai túladagolása a koraiságot is csökkenti. Hiánya az általános leromlási tüneteken túl a levelek bronzos színeződéséből, majd lehullásából jól felismerhető. A növénynek folyamatosan szüksége van a káliumra.

4. Kalcium: A fiatal termések tartalmazzák a legtöbb kalciumot. Hiánya a növekedőben lévő termések csúcs felőli harmadán jelentkező száraz rothadást okozza. A bogyókban időleges kalciumhiányt idézhet elő a túl sok nitrogén, kálium vagy magnézium, továbbá már egy rövid ideig tartó erős kiszáradás, túlmelegedés is.

5. A magnézium lényeges a növényben. Hiányának jellegzetes tünete az érközök sárgulása, majd beszáradása.

A paprika által igényelt számos nyomelem között fontosabbak a vas, a bór, a réz, a mangán.

A táplálékfelvétel alapfeltétele a növény zavartalan vízforgalma. A növényben a folyamatos vízáramlást nemcsak a talaj kiszáradása akadályozhatja, hanem a levegő 100%-os relatív páratartalma is. Ezért kell a fóliaházakat naponta többször is átszellőztetni akkor is, ha a hőmérséklet ezt önmagában nem indokolja.

 

Talaj előkészítés

     Hajtatásban a talaj-előkészítési műveletek három legfontosabb típusa: a talajátmosás, a talajfertőtlenítés és a talaj szerves anyagának dúsítása.

- A talajátmosás a talajregenerálódás fontos eszköze, megszünteti a káros sófelhalmozódást, mely a talaj felső rétegében alakul ki az átmosó nagy esőzések elmaradása miatt. A szokásos öntözési dózisok nemhogy csökkentenék a sófelhalmozódást, hanem még fokozzák is. A nagy párolgás következtében az öntözővízben lévő sók is a talajban maradnak. A sós talajon fejlődött paprika sötétzöld levelű, a levélszélek gyakran beszáradnak, a növekedés a területen foltos. A talajátmosást minden második év őszén 250–300 mm víz egy nap alatti kijuttatásával végezzük, ügyelve arra, hogy oldalirányú felszíni elfolyás ne legyen.

- A talajfertőtlenítést ugyancsak maximum két évente, a talajátmosást követő években végezzük, valamilyen fertőtlenítést adó (gomba-, baktérium-, vírus-, rovarölő) szerrel.

- A talaj szerves anyaggal való dúsítása a trágyázás, a tápanyag-utánpótlás közvetlen céljait szolgálja, valamint a jó víztartó képesség kialakítását és a talajoldat túlzott koncentrációingadozásainak a mérséklését is. A humusztartalom növelése többéves faladat az adott területen, a nagy adagú szerves trágyát, tőzeget mindig a talajátmosás, illetve a fertőtlenítés után juttatjuk a talajba.

Hajtatási körülmények között lényegesen több tápanyagot kell pótolnunk, mint szabad földön.

 

Szaporítás

     A magot általában szaporító ládába vetik 5 cm-es sortávolsággal, 1 cm-es takarással, de vethetünk azonnal a tápkockába is.

A vetésidőt a tervezett kiültetési időpont és az optimális palántanevelési időtartam határozza meg:

- Folytonos növekedésűfajták palántanevelési ideje korai hajtatásban 3 hónap, közép koraiban 3–2,5 hónap, hideghajtatásban 2,5–2 hónap; az optimális kiültetésre kész palánta fehérbimbós.

- A csokros fajták ideális ültethető palántája bimbó nélküli, tehát a palántanevelési idejük is 1–2 héttel rövidebb, fűtés nélküli hajtatáshoz maximum 2 hónap.

A ládába vetett növényeket szikleveles állapotban 7-es, 8-as tápkockába tűzdeljük, ekkor egyben szelekciót is végzünk. A keléstől 18 ºC- on tartott szikleveles növényeket a tűzdelés után 22–25 ºC- on neveljük a jó gyökeresedés elősegítésére.

A palántanevelés időszaka alatt ritkán, nagy vízadaggal öntözzünk, gyakran szellőztessünk, kerüljük a nagy páratartalmat. A növények a lehető legrövidebb ideig legyenek vizesek, a talajfelszínt időről időre hagyjuk megszáradni. Ezzel elejét vehetjük a palántadőlésnek és más betegségeknek.

 

Betakarítás, szedés

     Hajtatásban igyekezni kell az első szedéssel, hogy a növényt ne terhelje sokáig a bogyó. A szezon elején hetente, később kéthetente szedjünk. 



<< 2021. január >>
h
k
sz
cs
p
sz
v
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
  Projekt esemény


Bejelentkezés!
Név:

Jelszó:



Keresés az oldalon:




Friss hírek: