Paradicsom

     A paradicsom a legnépszerűbb zöldségnövények egyike a világon, az üzemi termesztésben éppúgy megtalálható, mint a házikertekben. Gazdasági és táplálkozási jelentősége miatt a világ sok országában termelik friss fogyasztásra és konzervkészítmények előállítására.

A paradicsom jelentős forrása bizonyos ásványi anyagoknak  (kálium,  foszfor, kalcium) és vitaminoknak (A- és C-vitamin). A  termesztett  paradicsom, tudományos nevén Lycopersicon  esculentum a  Solanaceae családba tartozik.

A növény felépítése

- Gyökér:A paradicsomnak a fejlődés korai szakaszában erős  karógyökere van, később ezzel azonos értékű oldalgyökér  képződik.

- Szár:A paradicsom egyéves, lágy szárú növény. A szár  kezdetben  hengeres, a fejlődés későbbi szakaszában bordázott. A szár  milyensége jellegzetes fajtatulajdonság, az egyes fajták között különbségek vannak.

- Levél:A paradicsom levele összetett. Az egyes fajták levele eltér azok szőrözöttségében, alakjában és a szárhoz viszonyított helyzetében. A lombborítottságnak nagy szerepe van a termés mennyisége, koraisága és a bogyók minősége szempontjából.

- Virág:A magház 2 vagy több termőlevélből nőtt össze. A paradicsomvirág legfontosabb jellemzője, hogy a portokok laterálisan kapcsolódva csövet képeznek a bibe körül. A bibeszál rövidebb, mint a portokok, és a portokcső körülveszi a bibét. Ez teszi lehetővé az önbeporzást.

- Termés:A paradicsom termése bogyó, amely különböző részekből tevődik össze. A bogyórészek száma, aránya, minősége tekintetében a fajták között nagy a változatosság.

A paradicsom élettana

- Fényigény:A paradicsom kifejezetten fényigényes növény, növekedésére és fejlődésére a fény erőssége, időtartama, valamint a minősége van hatással.

- Hőigény:A paradicsom a melegigényes zöldségfélék közé tartozik. Minimálisan 10 ºC szükséges a növekedéséhez, amely 32 ºC fölött viszont már leáll. Nappal 22 ºC, éjszaka általában 7 ºC- kal alacsonyabb az optimális hőmérséklet. A magas éjszakai hőmérséklet kötődéskieséssel jár.

- Vízigény:A paradicsom a hosszú tenyészidő és a nagy, intenzív párologtató lombfelület következtében sok vizet használ fel. Közepesen érzékeny viszont a talaj nedvességtartalmára, azaz mélyre hatoló gyökérzetével a vizet jól hasznosítja. Mindezek alapján a paradicsomot vízigényes növénynek tekintjük, amely növekedésével, termés mennyiségével egyaránt kedvezően reagál a jó vízellátására.

A kiültetett paradicsom kezdetben jelentéktelen mennyiségű vizet használ fel. A lombfelület növekedése és a virágzás idején a vízfogyasztás fokozatosan emelkedik. A vízigényt illetően a kötődés és a bogyónövekedés időtartama jelenti a kritikus időszakot. A lomb öregedésével, illetve az érés előrehaladtával a vízfogyasztás fokozatosan csökken.

A vízfelhasználás ütemét a termesztett fajta tulajdonságai, a termőhely és az időjárás befolyásolják.

- Tápanyagigény:

1. Nitrogénre a hajtás és termés képződéséhez a növekedéssel fokozódó mértékben folyamatosan szükség van. A legnagyobb nitrogénigényt jelentő kritikus időszak a kötődés és a bogyónövekedés időszaka. A nitrogénnel gyengén ellátott növényben a kötődés és a bogyónövekedés időszakában hiány lép fel, a hajtásnövekedés leáll. A túlzott nitrogénmennyiség hatására létrejövő virághullást, nagy virágokat vagy a fürt ellevelesedését okozza.

2. A foszfor jelentős, nélkülözhetetlen tápeleme a paradicsomnak. Szükség van rá a fejlődés kezdeti szakaszán, amikor az elégtelen foszforellátás következtében a növények visszamaradnak a növekedésben, és a levelek is kicsinyek lesznek. Valamint foszforigényű fejlődési fázis a virágzás és a terméskötés időszaka is.

3. Kálium: Sok fontos élettani folyamatban vesz részt. Elősegíti a fotoszintézist, valamint a szénhidrátok felhalmozódását a bogyóban, növeli a növény víztartó képességét. Alacsony káliumszint mellett a bogyók egyenetlenül színeződnek, s ún. foltos érés lép fel.

4. A kalcium csökkenti a sejtek víztartó képességét. Kalciumhiány esetén a gyökérnövekedés leáll. A bogyók keménységét befolyásolja. Közismert élettani betegség a bogyók csúcsrothadása, amelynek valószínű oka, a vízháztartásban bekövetkezett zavarok mellett, éppen a kalcium hiánya.

5. Magnézium: a fotoszintézis folyamatához szükséges. A sejt állapotának fenntartásában is fontos szerepe van.

Talaj előkészítés

     Első lépésként a talajfertőtlenítés és az esetleges átmosás következik. Ezután kerülhet sor a szerves és a műtrágyák kijuttatására.

Szaporítás

     A paradicsommagot fertőtlenített fa- vagy műanyag ládákba vetik. A cserép-, illetve a tápkocka földet a töltés, illetve a gyártás megkezdése előtt kell a palántanevelőbe hordani, hogy a tűzdelésig a kellő hőmérsékletet elérje.

A palántaneveléshez 14, 12 és 10 cm-es cserepeket használnak. Tápkockából a korai hajtatáshoz 10, a későbbihez 7,5 cm-es méretűek felelnek meg. Az ennél kisebb méretűek csak fűtés nélküli hajtatásban használhatók.

Újabban a tápkockás palántanevelésben is alkalmazzák az előcsíráztatott magvak vetését. A tápkockába tűzdelést szikleveles állapotban lehet kezdeni, és két lombleveles korban be kell fejezni. A palántanevelés időtartama az időszaktól, a tápkocka méretétől függően 8–10 hét. Erős, jól fejlett, de nem elöregedett palánták alkalmasak a kiültetésre. A talaj hőmérsékletének a kiültetéskor el kell érnie a 12–13 ºC- os hőmérsékletet. Nem szabad mélyen ültetni, a tápkocka teteje a betömődött talajjal legyen egy szinten.

Növényápolás

- Kacsozás:Az oldalhajtások rendszeres eltávolításának az a célja, hogy ne vonjanak el tápanyagot a növénytől. Hetenkénti kacsozás esetén növényenként átlagosan 3 oldalhajtást kell letörni. Ebben az esetben nem nőnek 8–10 cm-nél nagyobbra.

- A levelezésnél szintén a rendszeresség a döntő: kéthetente 3–4 levél. A levelezés akkor kezdhető, ha a növény elérte a 90–100 cm-es magasságot. A leveleket mindig a levelezés időpontjában érő fürtnél két fürttel feljebb szedjük. A művelet után a növényeken 70–80 cm magasan maradjon lombfelület. A levelezés hatékonyabbá teszi a növényvédelmet: gyorsabb a felszáradás, ezért kisebb a gombás fertőzések veszélye.

- A tetejezés a főhajtás visszacsípése, amely a hajtatás befejezését határozza meg. A tetejezés segíti a felső fürtök kötődését és az érés lefutás felgyorsulását. A kacsozást és a levelezést a tetejezést követően is folytatni kell.

- A kötődés elősegítése több munkafolyamatot foglal magában: megfelelő mennyiségű és életképes virágpor képződik, a virágpor a fogadóképes bibére jut, a megtermékenyítés lezajlik és megindul a bogyóképződés. A másik módszer a kötődést elősegítő készítmények használata. Ha a virágpor képződése vagy a megtermékenyítés folyamata gátolt, fényhiányra, hőmérséklet-eltérésre vagy szellőztetési hibára gondolhatunk.

- A hőmérséklettartás azért fontos, mert a terméskötés kivétel nélkül hőmérséklet igényesek, a túl alacsony vagy magas hőmérséklet gátló hatású a kötődésre. A kedvezőtlen hőmérséklet rendellenességeket okoz.

- A szellőztetés még a megfelelő hőmérséklettartás esetén is fontos, mert általa csökkenthető a túl nagy páratartalom és növelhető a szén-dioxid-szint.

(A növényápolásról bővebben a Növényvédelem menüpont alatt olvashat.)

Betakarítása, szedés

     A bogyó beéréséhez a virágzástól kezdve körülbelül 40-60 napra van szükség. A szedési fázis a rózsaszín-halványpiros állapot. A szedéseket 4-7 naponként megismétlik. A szedést követően osztályozzák (I. és II. osztályú).