Napraforgó

     A napraforgó a legfontosabb és a legnagyobb területen termesztett olajnövényünk, ezért meghatározó szerepe van a hazai növényolaj-termelésünkben. A napraforgó nem csak fontos olajnövény, hanem értékes zöldtakarmány és zöldtrágya-növény is. A napraforgó olajat nagyobbrészt jó minőségű étolajként hasznosítjuk, de a margarin és szappan gyártásának is fontos alapanyaga.

A növény felépítése

A napraforgó /Helianthus annuus L./ a fészkes  virágzatúak /Asteraceae/ családjába tartozó,  egyéves,  kórós növény.

- Gyökérzet: Jól fejlett, mélyre hatoló, dúsan elágazó  főgyökér és dúsan fejlődött  oldalgyökerek, melyek  60-70  cm mélységig szövik át a talaj felső részét, ezeket a sűrűn  növő fehér gyökereket ún. esőgyökereknek is nevezik, mert nagy tömegben akkor fejlődnek  ki, ha sok csapadékot kap a napraforgó. Ennek hiányában a mélyebben elhelyezkedő és  ugyancsak nagy szívó erejű gyökerek révén a szárazságot jól tűri, és jól hasznosítja a talajok nyers tápanyagát és vízkészletét.

- Szár: Erőteljes, a fajtától függően 1,5 - 2,5 m magas. A napraforgónak dudvás szára van, amely belül szivacsos, és amikor beérik, durva, érdes felületű, megfásodott kóró lesz belőle. 

- Levél: A napraforgónak szórt állású, nagy szív alakú, serteszőröktől érdes levelei vannak.

- Virágzat: Fészkes virágzat, külső peremén elhelyezkedő fészek-pikkelyekkel. A fészekvirágzat szélén vannak a rovarok csalogatására szolgáló sárgaszínű, nyelves virágok. A tányéron a tányér közepe felé haladva, szabályos körökben helyezkednek el a hímnős, csöves virágok, melyekben a porzók előbb érnek, mint a bibe. Ezért a napraforgó kölcsönös beporzással, a rovarok útján termékenyülő növény.

- Termés: A fajtától függően változó színű és nagyságú, egymagvú kaszattermése van. A magvak olajtartalma fajták szerint változó.

A napraforgó élettana

- Éghajlatigény: A napraforgó termesztésére hazánk éghajlata mindenütt alkalmas, de ahol a középkorai érésű kukoricák már nem érnek be, oda ne vessünk napraforgót.
 A napraforgó meleg és fényigényes, szárazságtűrő növény, de nagy termések eléréséhez kedvező eloszlású és mennyiségű csapadékot igényel. Növekedése kezdetén teljes vízigényének kevesebb, mint ötödével beéri, a tányér kezdemény kialakulásakor azonban a virágzás idejéig ez 40-45%-ra emelkedik, az olaj képződéskor pedig néhány százaléknyit csökken. Ha ezekben az időszakokban vízhiány van, akkor olajtartalom csökkenés várható. Fiatal szikleveles korában kevésbé, de később már a hidegre is érzékeny.

- Talajigény: A talajra kevésbé igényes növény a napraforgó. A szélsőséges talajok kivételével minden talajon termeszthető. 

- Vetésváltás: A napraforgó jól társítható a búzával és a kukoricával. Az előveteményekre sem igényes. Rendszerint két gabona közé szokott kerülni, de önmaga után nem vethető, ezért csak 5-6 év múlva lehet ugyanarra a területre vetni, betegségeinek felszaporodása miatt.

Talaj- előkészítés, vetés

- Talaj- előkészítés:Megegyezik a kukorica talaj- előkészítésével. Őszi talajművelésből és tavaszi magágy előkészítésből és a szervestrágyázásból áll. A napraforgó szereti a légjárható, mélyen művelt talajt. A mélyszántásnak a talaj művelésén kívül fontos szerepe van az évelő gyomok és a rovarkártevők irtásában is. A magágy készítésnek igen nagy jelentősége van, mivel a megfelelő tőszám és az egyenletes növényállomány, valamint az eredményes vegyszeres gyomirtás megvalósításának is a jó minőségű vetőágy az előfeltétele.

- Trágyázás:A napraforgónak, különösen a belterjes fajtáknak elég sok tápanyagra van szükségük, hogy potenciális termőképességüket minél jobban kihasználhassuk. Trágyázása történhet szerves- és műtrágyával is. 

- Vetés: A napraforgó vetése a kukorica vetésével azonos időszakban történik. A vetést legkésőbb május elejéig be kell fejezni. Vetésmód: soros és szemenkénti sorosvetés. A napraforgót ma már korszerű vetőgéppel vetjük, így a sortávolság a vetőgépektől függ.

Növényápolás

     A napraforgó növényápolásához a gyomirtás, a betegségek és kártevők elleni védekezés, valamint a tőszámbeállítás tartozik. A gyomirtás s a vegyszeres gyomirtásból áll. A vetés előtti szereket permetezés után azonnal a talajba kell dolgozni. Vetés utáni permetezést a vetés után minél előbb el kell végezni. A napraforgó termőképességének jobb kihasználása megköveteli a gombás eredetű betegségek elleni védekezést. Kártevői közül a talajlakók és barkók elleni védekezés megegyezik a kukoricánál alkalmazottal. A madarak nemcsak az érett napraforgótányérokat, hanem a frissen kikelt csíranövényeket is károsíthatják. Ellenük riasztással védekezhetünk, részben csávázó anyagokkal is. A levéltetvek által okozott kár következtében a levelek torzulnak, súlyosabb esetben a növény fejlődését is lassíthatják.

(A növényápolásról bővebben a Növényvédelem menüpont alatt olvasható.)

Betakarítás

     A napraforgó egyenetlenül érik, ezért betakarítása, különösen a gépi betakarítás nagy figyelmet és gondosságot igényel. A napraforgónak három érési fokozata van: sárga-érés kezdete, sárga-érés vége és teljes érés. Betakarításra a sárga-érés vége a legalkalmasabb, amikor a nedvességtartalma 15-18 %- os, a tányér színe rozsdabarna, és a szélén lévő pikkelylevelek erősen töredeznek. Ekkor kapjuk a legtöbb termést is, mert még nincs számottevő pergési veszteség. A betakarított napraforgót tisztítani és szárítani kell. A magokat megtisztítják a szennyeződésektől, ezután már alkalmasak arra, hogy kivonják belőlük az olajat.