Búza

     A világ egyik legértékesebb és legnagyobb területen termesztett gabonaféléje a búza. Hazánkban is a legfontosabb és viszonylag nagy területen termesztett gabonaféle.

Felhasználási területe igen széleskörű, nagyobbrészt kenyeret készítenek belőle, de a kenyéren kívül még számos sütő-, tészta- és cukrászipari felhasználási módja is van. A sokrétű felhasználáshoz tartozik még az is, hogy a búza jó minőségű abraktakarmány, de melléktermékei is értékesek. Az őrléskor keletkező búzakorpa fehérjében gazdag abraktakarmány. A búzaszalma értékes alomanyag, de ipari felhasználása is előtérbe került

A pázsitfűfélék /Poaceae/ családjába és a búzanemzetségbe /Triticum/ tartozik.

A búzafajták egyik lehetséges csoportosítása:

1.    Érési idő szerint:

-         korai,

-         középérésű,

-         középkésői érésű

2.    Felhasználás szerint:

-         étkezési,

-         takarmány búza

Két formája létezik a tavaszi és az őszi búza. Az őszi búza sokkal jelentősebb, mert többet terem, mint a tavaszi búza.

A növény felépítése

- Virágzat: A búzának a változatokra és a fajtákra jellemző alakú és nagyságú kalászvirágzata van. Önmegtermékenyülő növényről van szó.

- Szemtermés: A szemtermés alakja, színe, nagysága, összetétele a fajtákra jellemző és igen változatos. Színe rendszerint barnás-piros. Ezen belül található a fehérje és a keményítő, a kettő aránya adja a búzaszem minőségét. A fehérje nagyobb része vízben nem oldódik, ezt nevezik sikérfehérjének, vagyis sikérnek, amelynek mennyisége és minősége határozza meg a búza sütőipari minőségét:

- Ha nagy a sikér tartalma, akkor kenyeret és más péktermékeket készítenek belőle.

- Ha kicsi, akkor kekszet készítenek belőle.

- A leggyengébb minőségűeket állati takarmányként használják.

- Gyökér: bojtos gyökérrendszerrel rendelkezik

A búza élettana

- Éghajlatigény: Hazánk éghajlata az egész ország területén alkalmas, de nem egyformán kedvező a búzatermesztésre. A csapadékosabb Dunántúlon kisebbek a termésingadozások, mint a szélsőségesebb éghajlatú Alföldön, de a termés minőségére az Alföld éghajlata a kedvezőbb, mivel a szárazabb klíma kedvez a jobb minőségű termés kialakulásának.

A búza kezdeti fejlődésére az enyhe, csapadékos és hosszú ősz kedvező, mert így a búza jól megerősödve kerül a télbe. A búzafajták fagytűrő képessége eltérő. Az őszi búza fajták hótakaró nélkül -200 ºC körüli hideget, hótakaró alatt pedig -250 ºC hideget is elviselnek. Ezért, ha hó takarja a vetéseket, nem kell a fagy kártételétől tartani, de még a gyengébb tűrőképességű fajtáknál sincs számottevő fagykár, ha nincs hótakaró nélküli erősebb hideg.

A búza termését nagymértékben befolyásolja még a májusi és a június elejei időjárás. A zavartalan éréshez és a szemek kifejlődéséhez kedvező, ha a június nem túlzottan meleg. Különösen káros az érés elején hirtelen beköszöntő nyári hőség.

- Talajigény: A búza fejlődéséhez sok vizet és könnyen felvehető tápanyagot kíván.  A búza a mély termőrétegű, jó szerkezetű, tápanyagokkal jól ellátott, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Ezen kívül termeszthető még a búza tápanyagokban gazdag, humuszos homoktalajokon, középkötött barna erdőtalajokon, meszes, vályogos, öntés- és réti agyagtalajokon, valamint termő szikeseken is, ahol kevés, de nagyon jó minőségű búza terem.

- Vetésváltás: Jelentősebb terméscsökkenés nélkül két évnél tovább önmaga után nem termeszthető a búza. A búza egyébként eléggé érzékeny az előveteményekre, mivel azok eltérő módon szárítják ki a talajt. Ezért a búza olyan előveteményeket igényel, amelyek korán lekerülnek, jó erőben, gyommentesen és elegendő vízkészlettel hagyják vissza a talajt. Attól függően, hogy az elővetemények a búza igényeit milyen mértékben elégítik ki, vannak jó, közepes és rossz elővetemények:

·       Jó elővetemény például arepce; lucerna, vöröshere, stb.

·       Közepes előveteménypéldául a silókukorica; a napraforgó, a korán érő kukoricák; árpa.

·       Rossz előveteményminden későn lekerülő növény például a későbben érő kukoricák, cukorrépa, takarmánycirkok, stb.

Hazánkban nagy területen vetünk kukorica után búzát.

- Tápanyagigény: A búza tápanyagigényes növény. A szükséges tápanyag-ellátottság trágyázással, főként műtrágyázással érhető el. A nagy és biztos termések eléréséhez fontos, hogy könnyen felvehető tápanyagok álljanak a növények rendelkezésére. A szükséges tápanyag-ellátottság csak trágyázással, főként műtrágyázással érhető el.

1. Nitrogén: Az egyik legfontosabb tápeleme a nitrogén, mert nemcsak a termés mennyiségét növeli, hanem javítja a búza sütőipari minőségét is. De a túlzott és egyoldalú adagolással vigyázni kell, mert az elősegíti a megdőlést, a gombabetegségekkel való fertőzést és hosszabb lesz a tenyészidő is.

2. Foszfor: A foszfor segíti a búza gyökérfejlődését és fagytűrő képességét, de fontos szerepe van a fehérjék kialakulásában is, különösen a szemképződés időszakában lényeges a kielégítő foszforellátottság. Rövidíti a búza tenyészidejét és növeli a szalma szilárdságát.

3. Kálium: A kötöttebb talajok káliumban ugyan gazdagok, de csak kis részét tudja a növény felvenni, így szükséges a búza megfelelő arányú kálium műtrágyázása.

Talaj- előkészítés, vetés

- Talaj előkészítés: A búza vetéséhez jól előkészített, kellően ülepedett, nyirkos magágy szükséges.

- Trágyázás: A búza trágyázása nagyobb részt műtrágyázással történik. A korszerű műtrágyázásnál nagyon jelentős a műtrágyák mennyisége, a kijutás módja és ideje, ami rendszerint alaptrágyázás és fejtrágyázás, de kiegészítő trágyázásként lombtrágyázás is lehet. 

- Vetés: A sikeres búzatermesztés fontos feltétele a nagy teljesítőképességű, korszerű fajta és a jó minőségű vetőmag. A búza vetésidejét mindenkor úgy kell megválasztani, hogy a növények a téli fagyokig megerősödjenek, jól teleljenek és tavasszal gyorsan fejlődjenek. Méhkeréken a vetés október közepén történik. A vetés mélységét a talajok kötöttsége, a magágy minősége és a fajták igénye határozza meg.

Növényápolás

     A búza ápolása: az időjárás okozta káros hatások mérséklése, és a gyomok valamint a kártevők és kórokozók elleni védekezés. Az időjárás okozta károsító hatások: a téli hótakaró hiánya, a túl vastag hótakaró, amelynek a felülete eljegesedett, az őszi és kora tavaszi pangó-vizek, a tavaszi felfagyás és a tél folyamán összetömődött talaj. A gyomok ellen gyomirtással, a több betegség ellen csávázással és gombaölő szerekkel való permetezéssel védekezünk. A vegyszeres gyomirtás nagyon fontos ápolási munka. A kártevők ellen a legjobb védelem a vetésváltás, a megelőzésre pedig a talajfertőtlenítés.

(A növényáplásról bővebben a Növényvédelem menüpontban olvashat.)

Betakarítás

     Az aratás munkáit, ha csak lehet, úgy szervezzük meg, hogy minél jobb minőségben és minél kevesebb szemveszteséggel takarítsuk be a búzát. A búza minősége és a szemveszteség mértéke nagyobbrészt attól függ, hogy milyen érési fokozatban és milyen módon aratunk.A betakarított termést a szárítás és raktározás előtt tisztítani kell.

         A búza érési ideje függ a környezettől és a termesztett fajtától. Szárazabb és melegebb vidékeken, valamint lazább és soványabb talajokon korábban érik a búza, mint a hűvösebb, csapadékosabb vidékeken és a kötöttebb, tápanyagokban gazdag talajokon. Nálunk általában június végén és július első felében aratható a búza. Csak a viaszérés végén, a teljes érés elején kezdhető meg a búza aratása.

         A kombájn után visszamaradó szalma betakarításának is többféle módja van: szalmalehúzókkal a szalmacsomók lehúzása és a tábla szélén való kazlazás, a szalma bálázása, a bálázott szalma lehordása majd kazlazása, a szalma felszecskázása és szétszórása, vagy a szecskázott szalma lehordása.